Adam pont az édes helyemen volt, és ezt mindketten tudtuk. Mindig a kelleténél rosszabbá próbálják tenni a világot kapzsiságukkal és rasszizmusukkal.
Adam Stephens és én, kézen fogva, beszélgetünk és nevetünk, két szerelmesmadár, akik nem törődnek a világgal. Pontosan tudom, hogy Hollywood miért nem ad Oscart a Selma című filmnek. Szexi kétfajú ménesem, akinek szép arca az afro-karibi és az európai keveréke, rám mosolygott, miközben feltámasztott a mosdó pultjára. Egy pillantást vetettem rá. Az Algonquin College-ba járok, és részmunkaidőben takarítóként dolgozom a főváros egyik nagy egyetemén. Nagyjából úgy hangzik, mint ahogy elképzeled, hogy egy fickó egy Ontario kisvárosból hangozna, csak ő egy színes bőrű, szóval ez csak ront a helyzeten. Ekkor kedvet kaptunk, és elmentünk keresni egy helyet, ahol kibasszunk. Adam elvigyorodott, majd lerántotta a bugyimat és arcát formás lábaim közé temette.Élesen beszívtam a levegőt, amikor Adam beledugta a nyelvét a picsaba, majd finoman tapogatni kezdett az ujjaival. Itt találkoztam életem szerelmével, Adam Stephensszel, a fiatal kétfajú ménessel, akitől szárnyal a szívem.
Egy rakás gyűlölködő, ha engem kérdezel világvége randevúz. Persze az engem gyűlölködők szemében ez nem számít. A film megdöbbent, és kár, hogy a Hollywoodot irányító rasszista bozok nem díjazzák Oscar-díjjal. Ketten sétálgattunk Gloucesterben, miután megnéztük a Selma című filmet a Silver City moziban.
A fenébe is, pont akkor szakítottak meg minket, amikor Adam cukiságra készült. Adam egy fekete karibi bevándorló apától és egy kanadai fehér anyától született, de a testvér annyira meszelt, hogy nem is vicces.Ádám meglehetősen tanácstalan, ha faji, vallási és kulturális kérdésekről van szó.
Ez egy fekete film, amiben feketék játszanak hősszerepben, ahelyett, hogy alárendelnének a fehéreknek, és a hollywoodi intézmény ezt nem kaphatja meg. Amint bementünk, Adam és én összekaptuk magunkat.