Amint az ajtóhoz ért, megállt.
Arlo majdnem elájult a sűrű vidéki vonzalomtól. Arlo már a kórházban volt, dolgozott, így csak végig kellett mennie a folyosón, hogy meglátogassa. Szinte minden alkoholista ezt tette Katolikus ima randevúzókért. De most, hogy visszaesett, úgy érezte, nem érdemli meg őket."Mit csinálsz'?"– kérdezte Jake, miközben bement a házba.
Szíve a mellkasában dobogott, és elállt a lélegzete. Ez egyfajta szabály, hogy ne dolgozz olyan embereken, akiket ismer" - mondta Arlo.– Tudom.
Olyan volt, amit Arlo már régóta nem érzett. Ez és... Mosolygott.
Nincsenek szavak arra, hogy mennyire hálás vagyok mindenért, amit tettél. Arlo nem látta azóta, hogy kórházba került."Szia."Arlo nem tehetett róla, amikor megreccsent a hangja az online társkeresés kor szerinti megoszlása. A falhoz kapaszkodott támogatásért, és sírt. Rendeltek és gyorsan kihozták nekik az ételüket. Valaki kirángatta a pénztárcát a nadrágjából, és gyorsan elolvasta az információkat.– Donovan Cohen, megyek, megnézem – mondta, és elszaladt.
Arlo lebámult a véres férfira. Arlo bólintott. A bolyhos, krémes belsején kívül a csokoládé is található. Arlo gyorsan dolgozni kezdett rajta. De csak gondolt rá – ismételte Jake. Arlo elfintorodott.– Tudom, de aggódom. Egy percig a pult fölött dolgozott, mielőtt ráfújt volna arra, amin egy-két percig dolgozott. Jake bőre élénkvörös pírt öltött.– Komolyan azt hiszed, hogy azt akarom, hogy elköltözz?– Úgy érted, nem?– kérdezte Arlo, és megállította a villát néhány centire a szájától.– Nem, azt akarom, hogy velem maradj – mondta Jake."Tudom, hogy azt mondtam, hogy nem hiszem, hogy készen állsz egy kapcsolatra, de azt is mondtam, hogy ez nem jelenti azt, hogy nem akarok veled."Jake átnyújtotta kezét az asztalon, és Arlo-ra tette."Imádom, hogy a házamban vagy. Mama csinálta nekem, amikor rémálmaim voltak. Egymás mellett tartotta a két műanyagdarabot, az egyik gyöngyházfehér volt, amibe aranyat véstek, a másik pedig betegzöld, aszalt mustárral, ügyetlen szimbólummá firkálva.