Denveri Randevúzási Jelenet

Építhetnénk egy kastélyt."– Én vagyok a fia, Damon bácsi pedig apa. Kibaszottul kanos voltam.
Én a konyhában ültem, és apa segített a házi feladatban."– Elmondhatom, hogy apád óriási példakép a számodra."Mhmmm, ő tanított meg úszni, zongorázni..." "Zongorázni?"Megpróbáltam semlegesíteni a légkört."Igen, most szívom" – tartott egy szünetet. Kenneth megbökött, hogy ismét felhívja a figyelmemet: "Tim bácsi, mivel te vagy az anyuka, ez azt jelenti, hogy meg kell csókolnod Damon bácsit!"Erre a gondolatra felkuncogott, és kirohant a szobából, becsukva maga mögött az ajtót.. „És...
Tetszett a kinézetem. A konszenzusom nélkül pattogtatta a cseresznyémet.És nem tehettem mást, mint tehetetlenül sírtam, és szívtam az égető fájdalmat."Te az enyém vagy. Fél arcát Damon mellkasába temette, egyik szeme rám nézett.– Ő Timothy bácsi, Kenneth denveri randevúzási jelenet. 18 éves kora óta ribanc.
A negyedik emeleti szobájába vezetett, ahol Damon félmeztelenül ült egy Barbie babával a kezében. Emlékszem, apa minden nap megcsókolta anyát, amikor hazaért. Addig szarlak, amíg ki nem csöpög a cumim a kerek seggedből."Baljós nevetése akkor ért véget, amikor Nate felébresztett."Te sikoltoztál. Megdöntöttem a fejem, ő pedig megszívta a nyakam, és az övéként jelölt meg. Gyertek mindenfelé.

Nem voltam lábujjhegyen, és nem voltam sebezhető sem. Elfojtottam egy rövid nevetést, és játékosan megböktem."Nate anyja és apja, a te gyereked jó gyerek.
A pázsit nagyon füves és szellős. Nate megsimogatta az arcom.– Hagyd abba – legyintettem játékosan a bókot.– Tényleg. Elengedte a kakast.És a régóta esedékes cuccom hevesen kizuhant a pisilyukamból, át a mellkasomon, a vállamon, és egyenesen a kinyitott számban landolt. Kérlek, ne tedd!"A sikoltozása még mindig a fülemben visszhangzott. Ehelyett anya egyenesen a lelkembe nézett, amikor elém állt. Mély, bánatos sóhajt hallatott, mielőtt egyenesen a szemembe nézett: "A szüleim ma haltak meg, 18 éve."Szinte megállt a szívem. Rémülten Damonra néztem, és azt mondtam: "Kétgyermekes anya?!"Eszembe jutott, hogy a két gyerek 5 és 7 éves volt. Ő orvos. Végül rám mosolygott.

Kicsit megnyugodtunk, mire meghúztam a nyakkendőjét, és rám ejtette a súlyát. Fekete csizma, szűk fekete-szürke teherleggings, fekete taktikai mellény az azonos színű, száraz szabású póló fölött.És a kesztyűm, az ujjatlan kesztyűm, ami olyan jól állt nekem.– Tetszik – csúsztak Damon szavai. Amikor megtaláltuk a sírkövét, óvatosan elébe helyeztem a virágokat, és némán Nate mellett álltam, a karjával."Anya, apa, itt Tim Tim. Nem volt hova mennem, így hát csatlakoztam a bandához. Nate gyorsan felkapcsolta a villanyt és megérintett. Nagyon szeretem őt. A kisfiú lassan sétált, és belevetette magát Damonba.– Ki ez az ember, Damon bácsi? Ijesztően néz ki. Még sikoltozni sem volt időm;gyorsan és pontosan a helyére pumpált minden lökésnél. Ez a férfi, az övé vagyok.hozzá tartozom.
Egymásra bámultunk, majd kitört a nevetés.Újra megnéztem magam az egész testet átfogó tükörben. Próbáltam mondani valamit, hogy megvigasztaljam, de nem tudtam, mit mondjak.

Végül megállt, és felkiáltott: – Hát persze, hogy nem!Anya visszatért a szobába, és szó szerint táncolt, ahogy Kenneth-et Damon és én közénk szorítva találta.