Egy feltekert kötél volt az egyik vállán át, és úgy tűnt, hogy több apró tőr rejtőzött a személyében. Pihenj addig, és hamarosan vért ontunk Aidenért!"Egyként döntötték hátra a fejüket, üvöltve és sikoltozva az éjszakába nyúltak. Aran egy kicsit megnyugodott.– A te embereid elfek?– Az anyám, igen.
Újra felvettem, és követtem az északi hegyek felé, ahol az illata eltűnt. Egy csupa vörös téglából épült kis helyen álltak, amely egy sötétségbe vezető lépcsősornak tűnt. Megszöktünk, és ezekkel a köntösökkel lehetett a legkönnyebben takarózni."A lány elismerően bólintott.– Megöltél valakit?Sorla szomorúan bólintott.– Sajnos megöltem kettőt, bár most már megbántam."Bah!"– gúnyolódott a kis félelf."Ne sajnáld! Mindannyian megérdemlik! Ha tudnád, hogy mit csináltak...
Csontjai csiszoló és átrendeződő hangja hallható volt Braith fülében, ahogy belépett a glenbe, és visszatért a farkasból az emberi alakba. Megnyugodva elkezdte felmérni a helyzetet, míg a többiek az erélyes kibaszottságukra koncentráltak, de ez csak addig tartott, amíg egy harmadik férfi nem lépett eléje, aki nyugtalanító sárga szemekkel nézett le rá. A Paladin őrjítő illata még most is betöltötte az orrát.
Braith várta a kitöréseket, vagy azt, hogy hazug, de egyik sem jött, csak hosszú csend. Aran még várt, de a lány nem szólt többet, csak várakozóan nézett vissza rá, ezért megkérdezte;– És honnan tudtad, hogy Paladin vagyok?– Érzem az ajándékodat – mondta, mielőtt Sara felé hajtotta a fejét.– Ahogy az övét is érzem. Sárga szemei visszatértek az arcába, ahogy könnyedén guggolt előtte.– Finom volt a lovad – mondta gúnyosan. Ajándékához férkőzve kutatta az érzéseit, és gyorsan visszariadt, amikor megérezte, mi van benne. Testvéreinek ugyanazok az emlékei voltak, mint neki, és úgy emlékeztek, mintha ott lennének, a könyörtelen paladinok kínozták őket, akiket szinte a kihalásig kiirtottak.– Állítólag a Paladinok meghaltak és elmentek!– kiáltott fel Lyrra, és keresztbe fonta a karját tág melle alatt."Mennyi?"– kérdezte Fergin, és megfeszítette hatalmas kezeit, mintha meg akarna fojtani valakit.– Csak egy – mondta nekik Braith."Senki nem volt a farmon, ezért nyomon követtem egy közeli városba, egy Ironshire nevű helyre.
Még két druida lépett be a tisztásra;először Lyrra lépett be a tűz fényébe tigris alakjában, és sorra figyelte őket, mielőtt visszanyerte volna emberi alakját. Braith mindent megtett, hogy ne előzze meg klántársait;a farkas tovább tudott futni, mint a többiek, bár gyakran meglepő volt látni, hogy Fergin és Leif milyen gyorsan tud mozogni, bár állati alakjukban is terjedelmesek.
Aran keze a kard markolatán volt, mielőtt tudatosan tudatában lett volna ennek, Sara és Sorla pedig megmerevedett, harcra készen állva. Csillag!Könnyek szöktek a szemébe, amikor elvesztette a lovát, miközben kihívóan meredt a férfira, akárki is volt az, bár nem szólt semmit. Kiáltások kezdtek hallani a hátuk mögül, jelezve, hogy a Heralds elkezdte felkutatni a sikátorokat és a hátsó utcákat.
Félelmetes látványt nyújtottak ezek az öten, akik nem emberi szemekkel bámulták őt, de Elaina nem ijedt meg könnyen.. Kis klánját végigvezette az éjszakán, éles szaglása könnyedén átvezette a földön, ahogy a felhős ég alatt futottak. Három emberszag terjengett a tanya körül;egy nő és két férfi hogyan működik a chispa társkereső alkalmazás.
Nem sokkal később megszólaltak a vészharangok, és a Heralds gyorsan elkezdte betölteni a nyomornegyedben lévő nagy házat körülvevő utcákat, ami egyre nehezebbé tette Aran, Sorla és Sara számára, hogy alacsony profilt őrizzenek, különösen a két vörös ruhát viselő nő miatt.